Méhem, teremtő Társam, alkotó intelligenciám.
Minden alkotás anyja s bölcsője, átváltozás kapuja, teremtő barlangja.
Láng vagy. Kristálytiszta láng.
Hatalom vagy. Kegyes és alázatos, végtelen gyöngéd és erős.
Szerelem vagy. Mindent magába olvasztó szerelmetesség.
Hatalmasságod felfoghatatlan. Hogy Bármire képes vagy: bármit befogadni, elengedni, megbocsájtani, átszeretni, világrahozni, táplálni vagy lebontani.
Kegyelem vagy. A Teremtő szíve vagy. A Mindenségé.
Már azelőtt ismered az alkotást, mielőtt én azt megláthatnám. S már azelőtt megalkotod, mielőtt én azt megismerném.
Megszűnt a Szívem és a Méhem kettőnek lenni. Egymásban ölelkeznek, pulzálnak – egyik a másikba vezet, mert ők Egy Élet: ugyanazt a határtalan mezőt tárják fel mindketten.
Bennük horgonyzódik le a Világ – az, amit élni szeretnék, s amit hivatott vagyok megalkotni.
Hisz minden Nő Méhe által horgonyzódik le és épül fel a Világ. Ez a természetünk vállalása. Benne egyesül és belőle árad ki a Valóság.
Meghajlok hatalmad előtt, a Szív hatalma előtt. Meghajlok a Szolgálat előtt.
Csak most látom, hogy minden egyes alkotásom a Méhem lenyomata. Az ő álma, az ő testetöltése és új élete, kinyilatkoztatása… Minden alkotásom a Méhem. Megdöbbentő és ámulatba ejtő.
Csak most látom, hogy ez a szent, féltve őrzött, szerelmetes tér, így mindenkinek szolgálója és táplálója. Aminek erejét és fényét eddig gondosan őrizni akartam, felügyelve, mit éltetek vele, mit fogadok be vele és mit nem, ahhoz mostmár mindenki hozzáfér az alkotásaimon keresztül.
Azt hiszem, valami mélyebbet értettem meg Ővele.
Nem lehet mindentől védeni, ahogy a Szívet sem. Mert nyitottan, elérhetően van rájuk szükség: bennük növekszik az Élet, belőlük árad a Folyó.
A Méhem ugyanúgy az Életé, a Szolgálaté, ahogy a testem és az egész lényem. Nem zárhatom el magamban, kiváltságosoknak, mert a Méhem a Folyóé. Ő folyik benne, általa él és vele áramlik. Ez a Törvény.
El kell fogadnom, hogy a Méhem is Szolgálat. Pont, ahogy a testem, minden lélegzetem a Szolgálat része.
El kell fogadnom, hogy ennek az erőnek a megosztása, az Élet természetes része. A Méhem eredendő természete.
Hogy elérhető, s megosztja magát és a tartalmát; hogy széthinti a termő talajt és az új élet magvait; hogy minden alkotáson keresztül őt érintsék, őhozzá eljussanak, s az ő erejéből merítsenek.
S ha a Szívem és a Méhem egyazon, ha a Szívben minden elfér, korlátlanul, szabadon, kifogyhatatlan bőségben, akkor a Méhem ugyanolyan határtalan tér, amiből sosem fogy el az Élet. Ami azért van, hogy végtelenül teremtsen, táguljon, átalakítson és beteljesedjen.
El kell fogadnom, hogy a Méhem Hatalmas, és Hatalma van felettem és az Élet felett. El kell fogadnom, hogy a Méhem felajánlkozik arra, hogy alkotásaival bárkit felkaroljon, s vele bárki táplálkozzon. Mert a Méhem a Szívem.
Elfogadom, hogy a Méhem nemcsak engem táplál, vagy azt, amit szeretném, hogy tápláljon.
Elfogadom az Ő Szolgálatát.
Mert az Élet az övé, a Szépség az övé, és Ő a Folyóé.
Ez a Törvény.
Meghajlok előtte.
Lídia