Teremtő Képek :
Szeretnék mesélni a logómról, miért azt a szimbólumot használom, amit. Már sok helyen lehet olvasni és találkozni ezzel az ősi magyar népi motívummal, melynek több száz változata ismert.
Ősi kultúránk népei mágikus szimbólumokban, képekben éltek s gondolkoztak. Számukra a kép volt a nyelv, mely meghaladja az egysíkú gondolkozást, az elmét, a szavakat, a betűket, s valami sokkal összetettebb és univerzális jelképrendszert kódolnak magukba a világról, az életről, a létezés hogyanjáról s törvényeiről – az eredetiekről, melyek az égben fogantak és a természetből táplálkoztak.
Tulipán :
A Nőiség többdimenziós jelképe.
A Nő lényegét mutatja: a megnyílást, a befogadást, az odaadást, az áramlást, a termékenységet és a világrahozás – a teremtés képességét.
Megtestesíti a szépséget, a szeretetet, szerelmet, a kegyelmet és a megújhódást. Hatalmassága pedig alázatában rejlik.
Kelyhe utal az anyaméhre, a Nő teremtő terére – ahol a növekedés, átalakulás és megtestesülés zajlik. Oldalsó szirmai a szétnyílt combokat jelképezik, középen az élet kapujával, az ősanya vulvájával, melyben -az ősvallás szerint- a napisten is születik. De ábrázolja a teremtő szeretkezést, a Férfi és a Nő szerelmetes eggyé olvadását is.
Egyéb olvasatban a tulipán közepe azonos a székely írás “us” (ős) jelével, mely egyben a Tejút hasadéka is (-ami az égigérő fa, Isten szimbóluma) . Két szélső szirma pedig a székely írás “nt/tn” (Ten) jelével egyezik meg, így alkotva meg IsTen teljességét.
Ajakos tulipán :
Teresedő, dúsuló szirmaival az áldott állapotban lévő Nőt jelképezi, a benne növekvő új élettel.
Tekinthetjük szimbolikus termékenységnek is; bármilyen új élet hordozójának, mely épp megfogant bennünk, melyet táplálunk, őrzünk, míg el nem jön az ideje, hogy megszüljük: megtestesítsük, formába öntsük vagy elengedjük.
Ahogy rózsába hajlik – rózsává nyitja magát – a Teremtés Kapujába áll. Önmaga lesz az átalakulás és a megújulás bizonyossága. Se nem tulipán már, se nem rózsa még – hanem egyszerre, mind a kettő.
Különlegessége számomra, hogy a legszentebb köztes állapotot ábrázolja. Egy mélyen zajló folyamatot, alkímiát, teremtő csendet. Egyfajta beteljesülést: eredendő egységünket és azt a csodát, amit leginkább a Nő ismer. Míg lehet a Férfi -a maszkulin, a yang, az animus- volt a szellemi mag, addig a Nő -a feminin, a yin, az anima- lesz végül maga a Teremtő, a Megtestesítő. Az a Grál, melynek tartalmát senki más nem tudja befogadni – megtartani – majd világrahozni, s megosztani, csak a Nő.
Miért ezt a jelképet választottam?
Egyrészt, mert Nő vagyok. Azaz Érző, Tudó, Átalakító s Teremtő. Kehely – ahogy ez a szimbólum is.
Egymagában testesíti meg az Alkotás – alakot öltés – minden fázisát, aspektusát, kezdetét és végzetét.
Másrészt, mert a lét Kapuja és esszenciája. Olyan sokdimenziós Kaput testesít meg magjában, mellyel én is dolgozom alkotásaimon keresztül: kapukat teremtve, keresve, felfedezve; kapukat nyitva s kapuvá nyílva.
L Í D I A R T 